futuretro

onlány offlány.

Friss topikok

  • taskaradio: hat ez egy nagy kalap kaka. sztem hagyom menni a levesbe, egyszeruen unalmas es olvashatatlan. (2012.11.30. 10:27)
  • taskaradio: igy legyen :) (2012.06.11. 09:51)
  • taskaradio: Köszönöm itt is! :) (2012.05.10. 10:33)
  • taskaradio: nem volt ez verseny, veled meg aztan semmikeppen, max az idommel :) (2011.12.09. 09:47)
  • phnb: Fú, a 3. Abercrombie kötet a legjobb. A sztori vége kicsit hasbaakasztó és eléggé áthangolja, amit... (2011.11.11. 18:40)

Címkék

2013 (3) 2014 (3) 2015 (1) 2019 (1) 2020 (1) anyasag (3) babak (3) babaszoba (2) buli (1) celok (1) csalad (2) csaszar (1) csoda (1) festes (2) fittness (1) flora (1) freeblog (1) halaadas (1) hetkoznapok (1) hobbi (1) ikrek (2) import (1) kifogas (1) kindle (1) konyv (8) maxim (1) mi (2) munka (1) nyar (1) para (4) pottyos (2) remeny (1) rinya (1) sister (1) sport (1) szerelem (1) szilveszter (1) szules (1) szuletesnap (1) terv (1) teso (1) thanksgiving (1) unnep (1) utazas (4) varakozas (3) varandossag (5) vatera (1)

    " Én bizony nem félek a nehéz időktől, Rudy - mondta meleg hangján. - Volt benne részünk jócskán, mégis mindig átvészeltük. Apádat se keserítették el soha az ínséges esztendők. Elmondanék nektek egy történetet. Ti, fiúk, talán nem is emlékeztek arra a rettenetes, forró évre, amikor július negyedikén mindent felperzselt az aszály. A kukoricát, a kertet, mindent. Lucernát akkoriban még nem vetettünk - azt hiszem, csak később találták föl.
    Szóval, apátok a kukoricát kapálta aznap, én meg éppen szilvát főztem be itt a konyhában. Szakajtószámra termett azon a nyáron. Észrevettem ugyan, hogy nagy a hőség, de hát a konyhában mindig meleg van, ha befőttet tesz el az ember, meg aztán le is kötött a munkám, nem törődtem vele. Egyszer csak, úgy három óra tájt, beállít Anton. Kérdem, mi a baj.
    - Semmi - azt mondja -, nagy a hőség, máma nem dolgozom többet. - Elálldogált egy darabig, aztán azt mondja: - Nem végzel még? Szeretném, ha valami finomat főznél ma estére. Július negyedike van.
    Mondtam neki, hogy eridjen az utamból, mert sok a dolgom, és hogy megteszi a forró tészta, meg a szilva is.
    - Én sült csirkét akarok - mondja, azzal kiment, és kettőnek kitekerte a nyakát. Ti hárman, legnagyobbak, akkor még apróságok voltatok, kinn játszottatok, izzadtatok az udvaron, apátok meg odavitt benneteket a lóúsztatóhoz, a szélkerék mellé, levette a ruhátokat, és belenyomott a vízbe. Az a két juharfa igencsak csenevész volt még akkoriban, de azért tartott valami árnyékot. Aztán ő is levetkőzött, és bement utánatok. Hát ahogy ott játszik veletek a vízben, egyszer csak behajt az udvarra a metodista lelkész: azért jött, merthogy a szomszédok aznap este az iskolateremben gyülekeznek esőért imádkozni. Persze rögtön a szélkerékhez hajtott, és ott talált benneteket az apátokkal együtt pucéron. Én a konyhaajtóban álltam, és muszáj volt nevetnem, mert az a lelkész úgy tett, mintha életében nem látott volna meztelen embert. Borzasztóan zavarba jött, de hiába, mert apátok nem érhette el a ruháját; fölakasztotta a szélkerékre, hogy a nap kiszívja belőle az izzadtságot. Feküdt hát a lóúsztatóban, egyikteket a hátára vett, hogy egy kicsit eltakarja meztelenségét, és úgy válaszolgatott a lelkésznek.
    Amikor már eleget játszottatok a vízben, tiszta ruhát adott rátok, maga is tiszta inget vett, én meg elkezdtem vacsorát főzni. Egyszer csak azt mondja apátok: - Túl nagy a meleg idebenn, így nem lehet kényelmesen vacsorázni. Csapjunk pikniket a kertben. A szedersövény mellett vacsorázunk, a hársfák alatt.
    Így hát kivitte az egész vacsorát meg egy üveg vadszőlőbort a kertbe, és mondhatom, minden falat fölséges volt. A szél is hűvösebb lett, ahogy lement a nap, és az idő is egész kellemesre fordult, de észrevettem, hogy a hársfák levelei furcsán összezsugorodtak. Elgondolkoztam aztán megkérdtem apátokat, nem perzselte-e fel az a forró szél a veteményest meg a kukoricát.
    - Kukorica - mondta - kukorica, az nincs.
    - Miket nem beszélsz? - mondtam. - Talán bizony nem vetettünk harminc holddal?
    - Nincs már abból egy szál se - mondta -, se nekünk, se másnak. Ma délután három órakor úgy megsült az egész, mintha csak a kemencébe raktad volna.
    - Úgy érted, nem lesz termés? - kérdeztem. Elképzelni se tudtam, azok után, hogy annyit gürcölt a földeken.
    - Az idén nem lesz termés - mondta. - Ezért csaptunk ekkora vacsorát. Élvezzük, amink megmaradt.
    Hát, így viselkedett apátok, amikor a többi szomszéd úgy nekikeseredett, hogy az arcába se mertek nézni az embernek. És mi vidáman éltünk abban az évben is, bár szegények voltunk, de hát a szomszédok se mentek többre a kesergésükkel. Sokan úgy elbúsultak, hogy a végén elromlott az emésztésük, és azt se tudták megenni, amijük megmaradt. "

Willa Cather: Rosicky szomszéd (1932)

2007.04.05. 11:02 taskaradio

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://taskaradio.blog.hu/api/trackback/id/tr535347939

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.




süti beállítások módosítása