hello, Sis!
azt hiszem, szilveszterkor megkaptam eletem egyik legcsodasabb ajandekat, a noveremet.
az en csaladomrol tudni kell, hogy kapcsolatait tekintve igen zuros volt. anyunak apu volt a harmadik ferje a sorban, minden hazassagbol lett gyerek. az elsobol es a masodikbol egy-egy, a harmadikbol 3, amibol en vagyok az egyik, ugye. a legkisebb.
anyu elozo hazassagairol apu ertelemszeruen nem sokat beszelt. feltestvereimmel kisgyermekkoromban meg tartottuk a kapcsolatot, de aztan anyank halala utan mindez szepen lassan a feledes homalyaba veszett. apu a tulelesre jatszott, en pedig meg tul kicsi voltam ahhoz, hogy felmerjem ennek az egesznek a jelentoseget. aztan ahogy elhagytam a harmadik X-et, egyre markansabb lett bennem a vagy: meg szeretnem ismerni a noverem. persze apam osszevissza kamuzott, egyszeruen ugy tunt, nem hajlando nekem ebben segiteni, nem erti, es nem is akarja erteni a motivacioimat. bar a facebook koraban viszonylag konnyunek tunik megtalalni valakit, vezeteknev hianyaban azert ez is eleg gigantikus kihivas :) marpedig a nok nagy reszenek a hazassagot kovetoen a nevuk is megvaltozik. szoval lehetetlen kuldetesnek tunt.
aztan apam egyszercsak elkezdte megerteni, miert fontos ez nekem. valoszinuleg soha nem fogom megtudni, miert, de segitett. talan rajott, hogy o sem el orokke, es hogy egeszen egyszeruen nincs joga megfosztani engem a csaladom tobbi tagjatol. szoval segitett. azzal, hogy megadta a tesom egyik gyerekkori baratnojenek a nevet, akit szepen meg is talaltam a facebookon, es aki nehany nap mulva valaszolt is az uzenetemre. aztan egyszercsak ott villogott a telefonom kijelzojen a tesom hazas neve.
emlekszem, epp az unnepi lencse elkeszitesevel foglalatoskodtam a konyhaban. hirtelen azt sem tudtam, mihez kezdjek az informacioval. WTF?
gyorsan leultem a gepemhez, beirtam a nevet a keresobe. persze nem csak egy nevet dobott ki, de nagyjabol a masodik kattintasnal megvolt. csak a kepet neztem meg, es azonnal elkezdtem magamban fogalmazni a neki szolo uzenetet.
helo, bocs hogy radirok, de en vagyok a hugod.
helo, biztos nem emlekszel ram, de en vagyok a tesod.
helo, bocs, hogy csak igy kvazi ismeretlenul radirok, de en vagyok a tesod, es mivel egyaltalan nem emlekszem rad, hiszen meg kicsi voltam, amikor elveszitettuk egymast, szivesen felvennem veled ujra a kapcsolatot.
egyik sem tetszettt. ujra es ujra atirtam. nem akartam nyomulos lenni, de az ellenkezoje sem. azt akartam, hogy o is legalabb annyira kivancsi legyen ram, mint en ra. a ferj ekozben a gyerekeinket szorakoztatta a nappaliban, es szerintem nem is biztos, hogy hirtelen levagta, mennyire izgatott lettem. biztos, ami biztos, a baratnomnek is atkuldtem elotte a szoveget, hogy okezza le. szakmai artalom :DD
aztan elkuldtem. nagyjabol fel perc telt el, es jott a facebook friend request. WHAAT? maris? uristen. es nyilt a chat ablak, hogy jezusom, sosem hittem volna, hogy valaha hallok feloled, es hogy annyi mindent kell bepotolnunk.
es akkor mar egeszen biztos voltam abban, hogy tenyleg a vilag egyik legszuperebb dolga, hogy annyi ev utan ujra van tesom.
persze nehezites, hogy a tengerentulon el, es nem tudok vele heti egyszer kavezni menni, es hogy o akkor kel amikor en mar tul vagyok a napom felen, de we can manage.
szoval helo, Sis! nice to see you again, it's been a while since we last met. but from now on, I am not going anywhere. it seems you're stuck with me. :)
2020.01.13. 12:15 taskaradio
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
