naja. a lélekkel csak a baj van. kurvára fáj. és azon kapod magad, hogy azon agyalsz, vajon hogy a fenébe kerültél ilyen helyzetbe. próbálod lekötni magad más dolgokkal, próbálsz régi-új emberekkel találkozgatni, elfoglalni magad, és reménykedsz, hogy tényleg így a jó. de nem jó. sehogysem jó. és felnézel az égre, süt a nap, tele van a város szerelmes párokkal, és arra gondolsz, hogy tavaly ilyenkor a római parton hekkeztetek, hanyatt feküdtetek a fűben, élveztétek a napsütést meg egymást. ehhez képest itt állsz a semmi szélén, kis tested hangtalan vacog, és egyre erősebb az érzés, hogy semmit nem ér a tavasz nélküle.

2009.04.06. 23:56 taskaradio

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.