beszélnék én rébuszokban, de általában nem tudok. pedig néha egyszerűbb, mint közszemlére tenni a fejemben lévő cuccost fehéren-feketén.
mindegy, dühös vagyok. és még dühösebb. de nem akarom senkire sem ráborítani a bilit, pedig kéne. csakhát akkor az a szerencsétlen szarban tapicskolna, annál pedig úrilányabb (höhö, úrilány, úrilányabb, legúrilányabb) vagyok, hogy ürüléket ürítsek élő organizmusokra, ugye.
nem tudom, csak én ismerem vajon a korlátaim, a határaim, hogy mi az, amin még átléphetek, és mi az, amin már nem illik? vagy mások is, csak egyszerűen nem hajlandóak tudomást venni róla? sajnos erre csak taszítással és bezáródó szirmokkal tudok reagálni. mert fölösleges energiákat beleölnöm olyasvalamibe, ami szemmel láthatólag energiát vesz el. fontos az egyensúly. meg az az áldott jó lelkem. wuhaha.
így is lehet élni.
2008.06.10. 11:50 taskaradio
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
