még mindig azt gondolom, hogy azokért a dolgokért, amelyek fontosak nekünk, érdemes küzdeni. és én küzdő típus vagyok. meg ragaszkodó. és boldoggá tesznek az együtt-csinálós pillanatok. igazából a legboldogabbá.
de parázós is vagyok. a legváratlanabb pillanatokban szalad át a fejemen, hogy mi lenne, ha ez se lenne, az se lenne, amaz se lenne. mert olyan jó, amikor ez is, az is, meg amaz is megvan. és itt most nem anyagi dolgokra gondolok. hanem érzelmiekre. gondolatiakra.
nem szeretek zötykölődni. mert annyival szebb, amikor simán fut a szekér.
2008.01.09. 11:16 taskaradio
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
