hetek óta azon pörgök, hogy mikor bringázuk már. mikor kerekezünk ki a szigetre, mikor eszünk halászlét, mikor lesz végre pulóveres-napsütéses-cangázós idő. hát, most volt. egész délután kinn gurultunk, csalinkáztunk az Óbudai szigeten, felfedeztük a Ladik csárda remek halászléját, néztük a kajakosokat és közben azon tűnődtünk, hogy talán nekünk is a vizen kellene lennünk. a pasim tini korában kajakozott, én gimisként a Bodrogon bénáztam az egyes kajakban, és szidtam, mint a bokrot, amikor nem akar elindulni, csak körbe-körbe forgolódott. aztán amikor végre sikerült megtennem húsz métert, iszonyatosan büszke voltam magamra. de az már régen volt.
szóval csak feküdtünk a fűben, mint két tinédzser, élveztük hogy a szemünkbe világít a nap, mosolyogtunk a max. tíz éves, épphogy felnövekvőfélben lévő next generation bicajozási kultúráján: "vigyázzatok, mert jövööök"...:) visszafelé megálltunk a Daubnernél, aztán épphogy fel tudtunk mászni a hegyre. huuu, nagyon jó volt. minden hétvégén be kéne játszani.
2007.03.15. 17:59 taskaradio
Szólj hozzá!
2007.03.15. 11:09 taskaradio
Szólj hozzá!
én: utálom, hogy már nem tudunk úgy beszélni, mint régen
ő:
semmi. egyáltalán nem reagált rá semmit. hm.
2007.03.14. 15:07 taskaradio
Szólj hozzá!
minden évben van egy nap, amikortól nekem már tavasz van. hiába esik utána a hó, hiába fagy, attól a naptól kezdve a tavasz bűvöletében élek. kicsit meg is őrülök tőle. olyan, mintha belülről szétfeszítene valami, új dolgokat akarok csinálni, új embereket ismerni, a változni és változtatni akarás hangjai tavasszal mindig hangosabbak. persze a napsütés is rádob egy lapáttal.
és most egy kicsit másról, amit szintén ez a délelőtt ihletett. nem tudom, ki hogy van vele, de attól, hogy azt mondják: "aranyos vagy" feláll a hátamon a szőr. talán rossz tapasztalataim vannak, de általában rosszul vagyok ettől a megjegyzéstől. legyek inkább jófej, vagy dög, legyek izgalmas, legyek köcsög, legyek bármi más, de az aranyos jelzőt azt ne. azt valaki másnak. aki valóban "csak" aranyos. ugyanis az aranyos ugyanaz mint a szürke, csak pepitában. nekem.
2007.03.13. 11:35 taskaradio
1 komment
azt álmodtam, hogy a tatárjárásról feleltem, és egy évszám nem sok, annyi nem jutott eszembe. viszont levezettem előzményeket, következményeket, levontam konzekvenciákat, rendszerbe szedtem mindent ami eszembe jutott, és baze felébredtem, még mielőtt jegyet kaptam volna rá.. jellemzően az egykori latin tanárom volt a tanerő, akitől mind rettegtünk, és aki mellesleg történelmet is oktatott, igaz nem nekünk. kombinál az agyam rendesen.
hétfő reggelek, szevasztok!
