2007.01.05. 10:42 taskaradio
Szólj hozzá!
csak annyit kell mondanod, hogy ne haragudjak, és spanolhatunk. addig a maximum tőlem egy odaköszönés a büfében. oszt kampó.
mert mi nők (mi emberek) így működünk. ezt várjuk. ha valaki elb@sz valamit, akkor nem sunnyognia kéne, hanem nyílt tekintettel elismerni. nem mindig elég egy mosoly. néha szavak is kellenek.
ha a barátunknak tartjuk az illetőt, akkor ez rá méginkább vonatkozik.
2007.01.04. 11:43 taskaradio
4 komment
két akármilyen ember közötti szoros (rövid, feszes) kötelék a barátság. van, hogy a kötelék megnyúlik, de az első fázisban még mindig feszes, a két végén tartózkodó egyed bármikor visszakapaszkodhat rajta egymáshoz. az idő múlásával egyenes arányban a feszesség egyszeriben lazává válik, egyre nehezebb fogást találni rajta. a végeredmény kirojtosodott szélű, megnyúlt kötelék, a két ember közötti távolság nőttön-nő. vajon mi lesz a vége? ketten két irányba, a kötelék meg csak hadd hulljon a földre, kit érdekel?
ja, köze nincs az előző posthoz. de attól még kérdés.
2007.01.02. 21:10 taskaradio
Szólj hozzá!
végül nem voltam azon a bulin amire nem akartam elmenni. mondjuk a szilveszterire sem akartam, mégis jó volt. ettünk-ittunk-vigadoztunk, másnap igazi másnap volt... biztosan a rumos forralt bor tehetett róla
kedves barát meg beígérkezett egy pénteki - vacsorával egybekötött - utókarácsonyozásra, aztán meg szart a fejünkre. nem vette föl a telefont, msnen se reagált, hogy az smsről már ne is beszéljünk. ezek után sikerült úgy fölb@szni az agyam, hogy most már b@szd meg medve a porszívódat! az ajándékát meg lehúzom a wcn. legalább annyit mondana ( egy füstjellel is kibékültem volna ) hogy bocs gyerekek nem tudok menni / nincs kedvem menni / nagyon elfoglalt vagyok / matracot veszek / izé. de nem, ő inkább eltűnt. bááá. rágondolok és idegbeteg leszek. utálom ezt. mérhetetlenül.
szóval megvolt a két ünnep köze, megvolt a szilveszter, voltak jó és rossz
hírek, aludtam temérdek sokat, és most dolgozni fogok ugyanennyit. szép
új világ.
