két akármilyen ember közötti szoros (rövid, feszes) kötelék a barátság. van, hogy a kötelék megnyúlik, de az első fázisban még mindig feszes, a két végén tartózkodó egyed bármikor visszakapaszkodhat rajta egymáshoz. az idő múlásával egyenes arányban a feszesség egyszeriben lazává válik, egyre nehezebb fogást találni rajta. a végeredmény kirojtosodott szélű, megnyúlt kötelék, a két ember közötti távolság nőttön-nő. vajon mi lesz a vége? ketten két irányba, a kötelék meg csak hadd hulljon a földre, kit érdekel?
ja, köze nincs az előző posthoz. de attól még kérdés.
2007.01.02. 21:10 taskaradio
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
