csak annyit kell mondanod, hogy ne haragudjak, és spanolhatunk. addig a maximum tőlem egy odaköszönés a büfében. oszt kampó.
mert mi nők (mi emberek) így működünk. ezt várjuk. ha valaki elb@sz valamit, akkor nem sunnyognia kéne, hanem nyílt tekintettel elismerni. nem mindig elég egy mosoly. néha szavak is kellenek.
ha a barátunknak tartjuk az illetőt, akkor ez rá méginkább vonatkozik.
2007.01.04. 11:43 taskaradio
4 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://taskaradio.blog.hu/api/trackback/id/tr935347818
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Mo 2007.01.05. 10:01:46
Igen, az a baj, h nem mindenki olyan erős mint ahogy azt mi szeretnénk. Remélem, azért fejlődőképes az ember, mert sajnos ez is egy hendikep az emberek közti kapcsolatokban...
taskaradio 2007.01.05. 10:41:53
tudod Mócika, a remény hal meg utoljára...
Antibaby · http://antibaby.freeblog.hu 2007.01.10. 12:19:22
Én meg küldtem egy srácnak bocsánatkérést is, mosolyt is, és még mindig duzzog. Válaszra sem méltatott. Igen, mi nők nem így működünk.
taskaradio 2007.01.12. 11:15:08
a barátok úgyis megbocsátanak. előbb vagy utóbb..
