éjjel arra ébredtem, hogy valami szörnyűségeset álmodtam, és egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy milyen jó ébren tudni, hogy csak álom volt. aztán rájöttem, hogy kurvára nem csak álmodtam az egészet. szóval most állok a szakadék szélén, és várom, hogy belelöknek, vagy visszahúznak. azt hiszem, inkább meghalnék, mint hogy belelökjenek. mert már nem akarok többet sírni, nem akarok az élet nem-napos oldalán lenni. főleg, mert pontosan tudom, milyen a napos oldalon.
és te, aki olvasod, kérlek soha ne tapasztald meg, milyen, amikor összedőlni látszik a világod.
2007.11.17. 14:40 taskaradio
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
