mondtam írtam a sörunikumosnak, hogy most már lassan belepókhálódosnak a grészek a táskámba. na jó, nem pont ezekkel a szavakkal, de ez volt a lényege. meg hogy be kellene keretezni őket és kilökni a falra, azzal a felirattal, hogy "a grészek, akik senkinek sem kellettek". és akkor mindennap ránéznék és eszembe jutna hogy én vagyok az egyetlen, aki önhibáján kívül kattant rájuk, mert ugye jófejségből kitoltam dvdre, aztán sorozatfüggőségből kiváncsiságból felmásoltam őket a gépre, aztán durva függésből minden este kiírom őket újraírhatóra mondjuk ötössével, és azt bámulom. de csak max éjfélig. a pasim kikészítem azzal, hogy állandóan ezt nézem, a sörunikumost meg szerintem azzal, hogy állandóan basztatom, hogy vegye már át őket mer' kiégetik a táskámat. szegény biztos azt hiszi, hogy csak grészékről tudok beszélni, pedig nem. jó, néhány napja de, ellenben ha ő is rápattanna, fogadok a lottó ötösömbe (amit úgyis meg fogok nyerni) , hogy ő is csak a grészékről tudna beszélni haha! és akkor majd jól az orra alá dörgölném, hogy mi van barátocskám, hova tűnt a beszélőkéd, beleveszett a klinika jótékony homályába?:)
mindegy is.
2007.03.09. 12:45 taskaradio
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.