ma este célba vettem a saját, különbejáratú szállítmányozómat. bár ő még nem tudja, hogy az, pedig de. ez a része most úgysem lényeges :)

szóval: eleve viccesen indult. vagy 10 percen keresztül tébláboltam a bolt előtt, mert apus hívott, és ugye vele nem lehet csak egy percet beszélni. egy kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor szorítkoztam 60 mp alá. miután nagy nehezen letettem, megpróbáltam bemenni, de az ajtó zárva volt. elsőre persze nem esett le. simán belefér, hogy rosszfelé próbálkozom a nyitással: számtalanszor húztam ha tolni kellett, és fordítva. :)

persze jött a szállítmányozó, és beengedett. egész pici üzlet, hely sehol. a könyvet ami a kezemben volt ledobtam valahova, a táskám egy széken landolt. megköttetett az üzlet, elcsattant egy-két udvarias félmondat, aztán leléptem. telefon a kézbe, a vonalban ismét az apám. pár pillanat után pedig a hátam mögött termett a cuki szállítmányozó, kezében a könyvemmel, amit persze otthagytam. jellemző. ennél szétszórtabb nem is lehetnék. node utánam loholt vele. a legutóbbi tavaszi futásadagja után úgy fest megvolt az aktuális minimaratonja. :)

de legalább megköszöntem. kakaómentes köszönetnyilvánítás. :)

2006.12.11. 21:36 taskaradio

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.