gesztenyés szezon van, már megin'. meg diós. mondtam apusnak, hogy idén szedje össze az összes diót a kertünk végében álldogáló vénséges vén fa alól, mert ezt az őszt ennek a termésnek szentelem. csinálok majd diós sütit; kandírozott, mézben eltett diós finomságot, és persze minden mást is - szigorúan csak dióval. pedig igazából magában rágcsálva, nyersen a legfinomabb. régen, amikor még a nagyim élt, sok hosszú őszi-téli estét töltöttünk diótöréssel. mondanom sem kell, gyermekként nem ez volt a legkedvesebb elfoglaltságom... de akkoriban muszáj volt, hiszen enélkül nem kerülhetett az asztalra egyetlen kelt kalács, vagy bejgli sem. most már sok időmet szánnám erre - is -, csak azért, hogy a nagyimmal lehessek, de persze már késő. mindig felnőtt korban jön rá az ember, hogy mit kellett volna, hogy mennyit kellett volna. sütni is utáltam megtanulni. főzni is. de sütni jobban. még most sem az erősségem, de - Isten látja lelkem -, rajta vagyok az ügyön. hát ezért kell a dió. meg a gesztenye.

2006.10.09. 11:05 taskaradio

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.