tegnap rám talált egy alak a wiwen, akivel - állítása szerint - 7 éve nem kommunikáltam. 7 éve. egyáltalán nem tűnik annyinak. mondjuk nem is nagyon foglalkoztatott, hogy elérjem... a telefonszáma (amit időközben lecserélt) ott rejtőzött a mobilom egyik eldugott szegletében, de sosem jutott eszembe hogy fölhívjam, és megkérdezzem hogy megy a sora. mondjuk neki sem.
aztán egyszercsak bekattanhatott a nevem, beírta a keresőbe, és a wiw kidobta, hogy még élek, lélegzem, fellelhető vagyok.

mocskosul meglepődtem, amikor megláttam a hosszú ideje elfelejtett nevet a monitoromon. és persze vigyorogtam, mert emlékeztem rá, hogy egy igazi idióta, és az ilyen jellegű egyedekkel valahogy mindig jól megértettem magam..:)

és most nem cserélünk blogcímet. még a végén kiderülnének a piszkos kis dolgai.:D:D
no, mind1. ilyenkor mindig ráébredek, hogy az életemnek a kellemes meglepetések is részei.

2006.02.17. 23:52 taskaradio

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.