mert épp olyankor nincs épkézláb, működő fotóapparátom, amikor ellenállhatatlan késztetést érzek arra, hogy kattintgassak. pedig a teraszunkról a tél látványa összehasonlíthatatlanul fehér. és ugyanakkor fekete. a kiscsillagok órákon át sziesztáznak a  nagy-öreg-fa  ágain  egészen addig, amíg egy egy erősebb szélroham le nem sepri őket a vén fakarokról.
kár, hogy nem tudok sielni. de az a legkárabb, hogy nem is olcsó sport. sajnos kis hazánk nem büszkélkedhet igazán jó sípályákkal... mindegy. mielőtt azon kezdenék el nyavalyogni, hogy túl messze vannak a síparadicsomok, igyekszem valamiféleképpen aktíválni azon fogadalmam, hogy ez a tél tényleg az a tél lesz, amikor felcsatolok a lábamra egy sílécet, és egy arra alkalmas helyen síoktató barátnőmmel karöltve harsányan kacagunk majd a kétballábas tanulóidőmön. előző életemben tuti valamilyen havas vidéken tengettem napjaim. egyszerűen  minden másnál jobban szeretem a fehér, nyugodt tájat, a tűz ropogását és a forralt bor melegét.

2005.11.22. 14:46 taskaradio

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.