olyan emberrel összefutni a szigeten, aki valaha elég közel állt hozzád, baromi jó dolog. még jobb, ha beszélgetni is lehet vele. és ha a közös hallgatások nem kínos feszengés eredményei, hanem csöndes összemosolygások - na akkor kerül föl a korona a viszontlátásra. azt hittem, nem nagyon tudnék már neki mit mondani. meg azt is, hogy már nem tudjuk zavarba hozni a másikat. ehhez képest jó nagyot dumáltunk, és folyamatosan udvarolt, amitől én folyamatosan zavarban voltam. :)

igen valószínű, hogy nem találkozunk egyhamar. persze megbeszéltük hogy majd keressük egymást, de amikor legutóbb láttam, akkor is megbeszéltük.. ehhez képest kb. két év után került az utamba.

jó, hogy vannak ilyen emberek az életemben. akik mellett hosszú idő elteltével is le lehet parkolni egy-egy meeting erejéig. és akikkel ilyenkor ott folytatjuk, ahol két évvel korábban abbahagytuk..

2005.08.13. 04:34 taskaradio

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.