hello, Sis!
azt hiszem, szilveszterkor megkaptam eletem egyik legcsodasabb ajandekat, a noveremet.
az en csaladomrol tudni kell, hogy kapcsolatait tekintve igen zuros volt. anyunak apu volt a harmadik ferje a sorban, minden hazassagbol lett gyerek. az elsobol es a masodikbol egy-egy, a harmadikbol 3, amibol en vagyok az egyik, ugye. a legkisebb.
anyu elozo hazassagairol apu ertelemszeruen nem sokat beszelt. feltestvereimmel kisgyermekkoromban meg tartottuk a kapcsolatot, de aztan anyank halala utan mindez szepen lassan a feledes homalyaba veszett. apu a tulelesre jatszott, en pedig meg tul kicsi voltam ahhoz, hogy felmerjem ennek az egesznek a jelentoseget. aztan ahogy elhagytam a harmadik X-et, egyre markansabb lett bennem a vagy: meg szeretnem ismerni a noverem. persze apam osszevissza kamuzott, egyszeruen ugy tunt, nem hajlando nekem ebben segiteni, nem erti, es nem is akarja erteni a motivacioimat. bar a facebook koraban viszonylag konnyunek tunik megtalalni valakit, vezeteknev hianyaban azert ez is eleg gigantikus kihivas :) marpedig a nok nagy reszenek a hazassagot kovetoen a nevuk is megvaltozik. szoval lehetetlen kuldetesnek tunt.
aztan apam egyszercsak elkezdte megerteni, miert fontos ez nekem. valoszinuleg soha nem fogom megtudni, miert, de segitett. talan rajott, hogy o sem el orokke, es hogy egeszen egyszeruen nincs joga megfosztani engem a csaladom tobbi tagjatol. szoval segitett. azzal, hogy megadta a tesom egyik gyerekkori baratnojenek a nevet, akit szepen meg is talaltam a facebookon, es aki nehany nap mulva valaszolt is az uzenetemre. aztan egyszercsak ott villogott a telefonom kijelzojen a tesom hazas neve.
emlekszem, epp az unnepi lencse elkeszitesevel foglalatoskodtam a konyhaban. hirtelen azt sem tudtam, mihez kezdjek az informacioval. WTF?
gyorsan leultem a gepemhez, beirtam a nevet a keresobe. persze nem csak egy nevet dobott ki, de nagyjabol a masodik kattintasnal megvolt. csak a kepet neztem meg, es azonnal elkezdtem magamban fogalmazni a neki szolo uzenetet.
helo, bocs hogy radirok, de en vagyok a hugod.
helo, biztos nem emlekszel ram, de en vagyok a tesod.
helo, bocs, hogy csak igy kvazi ismeretlenul radirok, de en vagyok a tesod, es mivel egyaltalan nem emlekszem rad, hiszen meg kicsi voltam, amikor elveszitettuk egymast, szivesen felvennem veled ujra a kapcsolatot.
egyik sem tetszettt. ujra es ujra atirtam. nem akartam nyomulos lenni, de az ellenkezoje sem. azt akartam, hogy o is legalabb annyira kivancsi legyen ram, mint en ra. a ferj ekozben a gyerekeinket szorakoztatta a nappaliban, es szerintem nem is biztos, hogy hirtelen levagta, mennyire izgatott lettem. biztos, ami biztos, a baratnomnek is atkuldtem elotte a szoveget, hogy okezza le. szakmai artalom :DD
aztan elkuldtem. nagyjabol fel perc telt el, es jott a facebook friend request. WHAAT? maris? uristen. es nyilt a chat ablak, hogy jezusom, sosem hittem volna, hogy valaha hallok feloled, es hogy annyi mindent kell bepotolnunk.
es akkor mar egeszen biztos voltam abban, hogy tenyleg a vilag egyik legszuperebb dolga, hogy annyi ev utan ujra van tesom.
persze nehezites, hogy a tengerentulon el, es nem tudok vele heti egyszer kavezni menni, es hogy o akkor kel amikor en mar tul vagyok a napom felen, de we can manage.
szoval helo, Sis! nice to see you again, it's been a while since we last met. but from now on, I am not going anywhere. it seems you're stuck with me. :)
2020.01.13. 12:15 taskaradio
Szólj hozzá!
vacok-erzes
mar nem emlekszem, mikor volt, vagy hogyan, csak arra, hogy azt mondta valakinek, hogy a masik fele vagyok. es hogy tudta, hogy ez lesz, hogy igy lesz, es jo lesz. es emlekszem, arra gondoltam kozben, hogy te jo eg, ha egy pasi ilyet mond, az mar csak jelent valamit. es azota is mindig melegseg tolti el a szivem, ha erre gondolok.
a gyerekeink delelotti alvasukat toltik, en pedig kezdek hozzaszokni a csaladi vacok-erzeshez.
ugy hallom, a fiam ebredezik. megyek.
