23.
Duane Diane: Alkony az Algemronon
No, remek kis science fiction lett ez a végére, kéremszépen. Végre rátaláltunk az okokra az okozat mögött, kiderült kik a rossz fiúk, és a végén persze a világ megmentése projektet is kipipálhattuk. Nem volt annyira pörgős, mint mondjuk egy Csilagok háborúja, de azért megint sikerült ráflesselnem a tudományos-fantasztikusra.
24.
László Endre: Jó holdat, Szíriusz kapitány!
Annyira zseniálisan jó volt újraolvasni, hogy nagyon. Ifjúsági irodalom a javából, akinek esetleg van már olyan korú gyereke, hogy felolvashat neki, és meg is érti, az csöpögtesse bátran a stílus iránti szeretetet. És ne csodálkozzon, ha később majd űrhajósat olvas az utód. Mert azt fog. :)
25.
Tracy Hickman, Margaret Weiss: Sárkányszárny 1.
Megint egy kis fantasy. Arra gondoltam, hogy ha már úgy megszerettem a Sárkánydárda krónikákat, hogy kb. két évente újraolvasom, most megnézem, mit írt még a szerzőpáros, hátha az is jó lesz. Egészen új világ(ok) jön(nek) a képbe, és persze itt is szépen lassan derül csak fény a miértekre.
26.
Tracy Hickman, Margaret Weiss: Sárkányszárny 2.
Nem bántam meg, hogy elkezdtem olvasni. Ahogy látom, ezer köteten húzódik keresztül majd a sztori, de legalább lesz mit lapozni a nyáron. Ami nagyon tetszik, hogy a Sárkánydárdás könyvekből ismert habókos vén varázsló, Fizban itt is felbukkan, Csak itt Zifnab-ként említik, de ugyanaz a karakter, nyilván nem véletlenül. Egy kis móka a régi olvasóknak. :) Már a következő kötet van az étlapon, megpróbálok majd egy lájtos összefoglalást is idebiggyeszteni később a rébuszok helyett.
2011.06.17. 22:51 taskaradio
6 komment
szetjartam a labam. a talpam tropa, latnivalo latnivalo hatan, nem volt megallas. amikor beertunk a kis hableany melletti parkszerusegbe, es meglattam egy padot, azonnal lerogytam ra.
a Pasi persze "meg csak azt lefotozom" felkialtassal elsurrant a szelmalom fele. ahogy uldogeltem, atfutott a fejemen, milyen romantikus is ez a hely, de nem nagyon volt idom tovabb agyalni, mert hamar visszaert. leult mellem, es mosolygott, de nagyon. mint aki akar valamit. nem nagyon ertettem, mi van. es csak mosolygott tovabb. eszrevettem, hogy gyurkodi a taskam aljat. leneztem, es meglattam a kis piros dobozt. elallt a lelegzetem. raneztem, aztan megint a dobozra, aztan megint ra. es o nem szolt semmit, csak nezett, es renduletlenul mosolygott. ujra a dobozra neztem, ami egy gyonyoru gyurut rejtett... miutan leesett, mi is akar ez lenni, lanyos zavaromban csak annyit mondtam, hogy "mire varsz, dehat meg nem kerdeztel semmit." :))
hatalmas nyugalommal a szemeben vette a tenyerebe az arcomat. persze nekem a lelegzetem is elakadt, amikor feltette a kerdest. komolyan, mintha nem is lennenek szavak ilyenkor. aztan... total elolvadva igent mondtam.
persze a volegenyem kifejezessel azert meg meg kell baratkozzak. :D
