2009.09.17. 21:50 taskaradio
Szólj hozzá!
2009.09.17. 18:11 taskaradio
Szólj hozzá!
az megvan, hogy összetörik a szíved, és utána hónapokig zombiként
mászkálsz az utcákon, nem érdekel senki és semmi, és csak árnyéka vagy
önmagadnak? megvan?
és az, hogy sok hosszú üres nap után végre úgy érzed, hogy találtál valakit, akivel többnyire kerek a világ? megvan?
és az, hogy amikor ez mind megtörtént, mindig jön valami, ami felülírja
az összes addig vélt, gondolt, tervezett dolgot az életedben, igencsak
esetlegessé téve ezzel mindent? megvan?
és az, hogy egyszercsak egy sosem-volt-képtelen helyzetben találod
magad, ami annyira szürreális, hogy kénytelen vagy kivülről nézni
magad, és csak röhögni az egészen, mert ha komolyan kéne venni, ismét
csak az az utcákon mászkáló zombi lennél? megvan?
hát az, hogy fekszel az ágyon, nézed a plafont, se magaddal, se a
környezeteddel nem tudsz mit kezdeni, a tehetetlenségtől ordítoznál, de
persze muszáj fölülemelkedned a helyzeten, így csak nyeled a könnyeid, és
arra gondolsz, hogy mégis hogy a fenébe lehetsz ekkora luzer? megvan?
és az, hogy másnap felébredsz, és arra gondolsz, hogy mennyire jó lenne, ha csak álmodtad volna az elmúlt pár órát? megvan?
hát az, hogy nincs az az elbaszott pillanat, ami ne lehetne
szempillantásnyival később még sokkal-de-sokkal elbaszottabb, mint az
előző volt? megvan?
és az, amikor felteszed magadnak a kérdést: milyen gyökér karmád lehet,
ami miatt így cirkulálsz, újra és újra az origóhoz érkezve? megvan?
és hogy a 22-es csapdája kutyafasza ahhoz képest, amiben érzed magad? megvan?
szhentisten, szhánalmas. megvan.
2009.09.17. 09:46 taskaradio
Szólj hozzá!
semmi közöd hozzá. semmi közöm hozzá. ezek a közök már csak ilyenek: semmilyenek. csak a tónus, a lejtés, a súly, az a valamilyen. nyersen tulajdonképpen sokmindent szeretek, de a nehéz dolgok nyersen még nehezebbek lesznek.
az elfogadás márpedig erény.
