mostanában sokat találkozgatok valakivel, aki nem a pasim, ám a barátaim szerint - ha a találkozások számát tekintjük, logikusnak is tűnnek - lassan azt a szerepet tölti be az életemben.
szerinte - ellenben - csak elütöm vele az időt, amiben lássuk be, van igazság. mondjuk, ennél talán többről van szó. sajnos ismerem magam annyira, hogy tudjam, még nem vagyok képes a lovak közé csapni, és teljes valómmal beleugrani ebbe a "nem-is-tudom-minek-nevezzem" kapcsolatba. viszont kiszúrni sem akarok vele azzal, hogy lefoglalom az idejét, aztán ha jön valaki, aki durván megmozgat, lelépek. pedig már ezt is megjósolta. lehet, hogy egy kicsit ismer.
a sztori szépsége, hogy ő is össze-összefut lányokkal.
mindenki éli a saját életét, aztán kicsit éljük a közös életünket is. fura ügy.
2009.07.02. 11:37 taskaradio
2 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
