oké. ezt egyszerűen muszáj terjesztenem.
veszítsetek el egy könyvet, hagyjátok benne az alábbi papirost, mert az jó lesz nektek. meg annak is, aki megtalálja.
" Szia!
Ezt a
könyvet szándékosan veszítettem el. Ha megtaláltad, olvasd el, majd
veszítsd el Te is! Tedd le a parkban egy padon, buszon vagy vonaton,
orvosi váróban, vagy a hivatali folyosó ablakpárkányán, az oviban, a
suliban, kedvenc kocsmád pultján, vagy a legközelebbi telefonfülkében –
bárhol, ahol sokszor megfordulsz, ahol sok ember jár, és ahol
megtalálhatják.
Ha kedved van, kapcsolódj be Te is a játékunkba
úgy, hogy megválsz egy kedves könyvedtől. Helyezd el benne ezt a
szöveget – a könyvtárban szívesen adunk ilyen lapot hozzá, de a
blogunkról is letöltheted – és hagyd el valahol. Esetleg beszélj rá
másokat is ugyanerre.
Ha olyan könyvet találnál, melyet nincs
kedved elolvasni, nem muszáj, de kérünk, a játékot akkor se szakítsd
meg: veszítsd el máshol!
Az elhagyott könyvek sorsát szeretnénk
követni is. Könyvtárunk blogján – http://blog.justhvk.hu/ – találsz egy
fórumot, ott jelezheted, hogy melyik könyvet hol és mikor találtad meg,
illetve azt is, hogy mikor és hol hagytad el újra. Ugyanitt leírhatod
véleményedet a játékról és a megtalált könyvről is.
Jó olvasást, kellemes szórakozást kíván
………………………………………
aki elveszítette a könyvet,
valamint az orosházi Justh Zsigmond Városi Könyvtár könyvtárosai "
2008.03.28. 11:07 taskaradio
Szólj hozzá!
egy szigeten voltunk. egy szigeten, amiről biztosan tudtuk, hogy el fog pusztulni. konkrétan belesüllyed a tengerbe. bevillannak képek, ahogy tűzhányók füstölögnek a látóhatáron. igen, eszerint ez egy nagy sziget lehetett. de nem voltam ám egyedül. a kedvesemmel együtt nyaraltunk. valamilyen fura okból biztos voltam benne, hogy nem jön felmentősereg, megmentő csapat, nem lesznek fejünk fölött köröző helikopterek, semmi ilyesmi. ahogy abban is biztos voltam, hogy közel a szárazföld, ergo jöhetnének, de mégsem teszik. mivel nem volt menekvés, az esélytelenek nyugalmával vettem tudomásul, hogy nekünk kampec. végigfutott az agyamon, hogy vajon fájni fog-e, ha megfulladok, vagy más módon purcanok ki, de valahogy nem érdekelt. egy mondat él bennem elevenen, amit a pasimnak mondtam. hogy ne felejtse el, hogy nagyon szeretem.
aztán felébredtem.
