még mindig azt gondolom, hogy azokért a dolgokért, amelyek fontosak nekünk, érdemes küzdeni. és én küzdő típus vagyok. meg ragaszkodó. és boldoggá tesznek az együtt-csinálós pillanatok. igazából a legboldogabbá.
de parázós is vagyok. a legváratlanabb pillanatokban szalad át a fejemen, hogy mi lenne, ha ez se lenne, az se lenne, amaz se lenne. mert olyan jó, amikor ez is, az is, meg amaz is megvan. és itt most nem anyagi dolgokra gondolok. hanem érzelmiekre. gondolatiakra.
nem szeretek zötykölődni. mert annyival szebb, amikor simán fut a szekér.
