nem hiszem el. már túl vagyok az első elképedésen, de akkor sem hiszem el. kapok egy telefont délután, aminek a célja az, hogy szarul érezzem magam, de mindenáron. ha kell, vádaskodással, ha kell, hisztivel, tökmindegy. de most az egyszer nem hagytam magam. nem, nem voltam bunkó, de picit kieresztettem a hangom, néha másnak is be kell látnia, hogy nincs igaza. főleg, ha meló ügyén jön a kritika. leginkább, ha exmunka ürügyén. sokkolt a szint. legdurvábban.
tudjátok, a hatalmaskodó, és a hatalmaskodás édes mámora. úgy tűnik, mindenki beleesik ebbe a hibába. de ennyiszer? ez fényűzés, baze.
2008.06.10. 18:43 taskaradio
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
