rattyattya és röttyöttyö. nagy fejfájást okozott nekem azér' ez az osztálytalálkozásos történet. mert valójában nem izgatnak a többiek. a wiwről jobbára kiderül, ki az aki babát babára halmoz, vagy hogy ki esett bele ebbe a házasság nevű csapdába, amibe azért egyszer majd én is szívesen beleesnék wuahhah. szóval az utolsó utáni pillanatig vacila volt. de amikor arra gondoltam, hogy visszamenjek-e a városba, ahol zsenge tinédzserkoromon próbáltam végigszáguldani, több-kevesebb sikerrel, na, ott és abban a pillanatban eldöntődött az ügy.
semmi sem hiányzik, csak a  város az ő hangulatával.
emlékszem az első különlakásra, a kollégiumi évek tapasztalatszerző időszakára,  kajakozásokra és beborulásokra, a szilenciumokra, amiket mindig alkalmanként végigaludtam, a sok sírásra-és-rívásra, arra hogy mennyire kibszott nehéz volt alkalmazkodni a másik öt emberhez, akikkel egy szobába vezényelt a Kaporszakállú, arra hogy mennyire nehezen találtam a miértekre válaszokat, a bennmaradós hétvégékre, hogy a hazamenősökön minden pénteken a kedvenc bablevesemmel várt otthon a nagymamám (nyugodjon békében), a reggeli templomban-a-pad-alatt-latin-szavakat-magolós feelin're... és arra, hogy részben mégiscsak ezek formáltak ilyen emberré, amilyen most vagyok.
szóval kurvára leszarom, kivel mi történt, nem áll szándékomban fotókat nézegetni a családjaikról, egyszerűen csak magamba akarok picit szívni a múltból, hátha attól jobb ember leszek, vagy valami.
persze lesz nagy zsizsegés, közös evészet és ivászat, iskolapad meg iskolaudvar, de a lényeg nem hiszem hogy ezen van. a lényeg az, hogy évek óta nem jártam arra, és most majd megint. ha csak egy napra is.

2007.07.27. 13:26 taskaradio

6 komment

nagygöncöl tücsökcsiripelés természetszag nyugi terasz vágyakozás
dallamok emberek parfümillat
nagyvárosi idill
.

... asszem honvágyam van ...

folyóillatot akarok, szénaszínt, bálagurigákat, muskátlis tornácos házat, az apám barázdás arcát látni, otthoni barátokkal összemosolyogni, hazasétálni és közben telecsillagos égre nézni föl, hazai halászlét enni.

ki tudja, talán a belassult életnek is megvannak a maga előnyei.

2007.07.26. 22:39 taskaradio

Szólj hozzá!

talán meglepő, de a pasik is tudnak úgy beszélni írni a szerelemről, hogy belesajdul a szíved, és utána még percekig sajog. valamiért a nők azt hiszik, hogy a hímnemű egyedekben nincs meg az a gén, melynek segítségével beszélni tudnának róla. és aztán nagyot csodálkoznak, ha mégis.
a fájdalomról is tudnak, ráadásul úgy, hogy neked is fáj. nyers őszinteséggel formálják mondatokká szívük minden rezdülését. titokban, maguknak naplózva, de ugyanakkor szétkürtölve az egész világnak. az ilyen sorokat olvasva jön rá a nő, hogy a férfi is csak ember. őt is darabjaira törhetik, és neki is minden erejét össze kell szednie ahhoz, hogy méltósággal fel tudjon állni. szóval én ezeket a szavakat most ünnepélyesen megköszönöm. csak úgy. a többi vumen nevében is.

2007.07.26. 13:37 taskaradio

Szólj hozzá!

csak hétköznapokon iszom kávét. és azt is csak azóta, mióta a gyárban gályázom. nekem a gépes változat is tökéletesen megteszi, de ma lebattyogtam a büfébe, és sikerült fölhoznom egy olyat, amibe elfelejtettem ízesítőszert tenni. se cukor, se semmi. no, gondoltam felhívom a kollégát aki nyilván úgyis lenn van már, hogy hozzon föl valami édesítő trutyit. de ő meg még otthon volt, és - csodák csodája - a saját konyhájából hozott be nekem... mert ugye kerek tíz percnyire lakik. höhö. szóval most iszogatom a még meleg tejeskávémat. pedig igazából mire vágyom? vajas fonottkalácsra forró kakaóval!!!!

2007.07.26. 10:41 taskaradio

Szólj hozzá!

az van - és igazából már régen az van -, hogy rájöttem: minden kollégám idióta. de az izmosabb fajtából.

- megvállasodtál helo
- gyúrok vazze
- aha. casting-lapokkal? :)

szóval betegek. és az a baj, hogy hiába szar a meló, meg hiába érzem úgy kéthetente kéthavonta, hogy megfulladok és utálom és mindenki kapja be, mégis baze, azért akad itt egy két kupac, akire mindig számíthatok. majd ha csóró leszek nagyon (nem), és kenyérhéjon meg hagymagóbén fogok élni (nem), akkor felhívhatom hogy csóró vagyok nagyon, és kenyérhéjon és hagymagóbén élek, nem tudsz valamit? és akkor azt fogja mondani, hogy igen tudok. na ez a nemmindegy.

2007.07.24. 13:23 taskaradio

Szólj hozzá!

azt mondja ma H., a pasim haverja: csináljuk meg a Hahotát, amit most úgy fognak hívni, hogy LOL!:)

naja. a generációs különbségek. 

2007.07.23. 23:35 taskaradio

Szólj hozzá!

hogy miért kell minden egyes cipőmnek tendenciózusan törni a lábamat újkorában? eszméletlen. amikor olyan kis szép...
és olyan szép véresre törte hátul... 

2007.07.23. 12:06 taskaradio

Szólj hozzá!