talán meglepő, de a pasik is tudnak úgy beszélni írni a szerelemről, hogy belesajdul a szíved, és utána még percekig sajog. valamiért a nők azt hiszik, hogy a hímnemű egyedekben nincs meg az a gén, melynek segítségével beszélni tudnának róla. és aztán nagyot csodálkoznak, ha mégis.
a fájdalomról is tudnak, ráadásul úgy, hogy neked is fáj. nyers őszinteséggel formálják mondatokká szívük minden rezdülését. titokban, maguknak naplózva, de ugyanakkor szétkürtölve az egész világnak. az ilyen sorokat olvasva jön rá a nő, hogy a férfi is csak ember. őt is darabjaira törhetik, és neki is minden erejét össze kell szednie ahhoz, hogy méltósággal fel tudjon állni. szóval én ezeket a szavakat most ünnepélyesen megköszönöm. csak úgy. a többi vumen nevében is.

2007.07.26. 13:37 taskaradio

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.