újra és újra rá kell jönnöm, hogy szeretem a musicaleket. odavagyok a zenés darabokért. persze fontos, hogy jó legyen, és hogy ne nézegessem percenként az órát, hogy meddig tart még. és hogy ne parázzam végig azon, hogy vajon pittyre van-e állítva a telefonom előadás közben, és ha mégis pittyre lenne, akkor nem romlik-e el valami úgy benne, hogy harsogva fog belezörögni pont egy olyan részbe, amikor az a hangsúlyos, jelentőségteljes csönd van, tudjátok. a finálé előtt. vagy valami. és fontos, hogy Alföldi Robi minden szorongása ellenére megint lenyűgözően élő, valóságos legyen a színpadon. mert csak akkor ütnek a poénok, ha megfelelően tálalják őket. és nem számít, hogy ha néhány hang kicsit alul vagy felülintonált, mert még így is annyira meggyőzően játssza a kicsit bizonytalan, sokhelyenként pikírt, ámde nagyon szerelmes kortárs amerikai zeneszerzőt, hogy az egyszerűen zabálnivaló.
2007.04.27. 11:00 taskaradio
Szólj hozzá!
2007.04.25. 08:36 taskaradio
Szólj hozzá!
na szép. a nagy lelkesedésből az lett, hogy a tegnapi délutánt kerekezés helyett alvással töltöttük. mert aludni jó.
(bicajozni is jó, csak nem alvás helyett:)
különbenis. kreszre gyúrunk. jövő héten eü vizsga. emberestül. mert elráncigáltam őt is. naná! nyilvánvaló tény, hogy két kerék jó négy kerék jobb négy kerékkel is van élet.
szerintem akinek nincs jogsija, az bizonyos értelemben analfabétának számít. így esett, hogy eldöntöttem, kilépek ebből a cipőből - szorított már nagyon.
