azért vagyok a barátja, hogy a jót és a rosszat egyaránt el-megmondhassam neki. mert a barátság ezzel - is - jár, hogy őszinte vagyok, meg kívülről látom, és tisztábban látom. talán inkább csak hallgatni kéne. úgyis tudja, mit gondolok, mit mondogatom állandóan.
persze emellett mindig megpróbálom úgy látni, ahogyan ő látja, belülről, "mit parázzak, amikor a mának is élhetek" felhanggal. kár, hogy ő ezt másképp értékeli, mint ahogyan én szeretném, hogy értékelje. inkább kagylómód becsukózik, nem is tudom, talán csak nem akarja tudomásul venni a dolgokat, talán csak egyszerűbb homokba dugni a fejét, vagy szimplán - talán csak - neki van igaza?!
úgyhogy mostantól inkább nem kérdezek, végülis ha akarja, megosztja velem a rezdüléseit, ha nem akarja, akkor sem tehetek semmit ellene. csak nem akarom, hogy azt higgye, ítélkezem, mert nem. de azt hiszi.
2007.11.05. 11:16 taskaradio
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
