na, akkor egy kis gyöngyszem erre az estére, csak hogy nyilvánvaló legyen, milyen szép is lehet egy munkanap.

van egy nyomtató a gépem mellett, amiben ugye alkalmanként patront kell cserélni, és általában én szólok az it-nek, hogy tolják oda a képüket, és oldják meg a tintakifogyás problémakört. ma szólt valaki délután, hogy mintha kevés lenne a tinta. utána nyomtattam én több mindent is, de nálam nem volt para. aztán meg hajtás lett, és időm sem volt foglalkozni a történettel. (ami ugye az én szemszögömből nézve effektíve nem volt, hiszen nekem semmi gondom nem akadt a printerrel). aztán este, féluton hazafelé csörög a telefonom, amiben kollegina nyűglődik, hogy menne lapátolni, de nem tud nyomtatni, mert az a fránya nyomtató nem akarja az igazságot. és hogy többször is mondták ma már nekem, mégsem intézkedtem. mondtam, hívja föl az illetékeseket, majd ők cserélnek patront. mire kiakadt, hogy dehogy hívja ő, neki erre nincs ideje, intézzem én ahogy tudom, őt nem érdekli, de oldjam meg. intézkedtem, maximum 10, de inkább 5 percen belül akadt ember a házban, aki segített volna a problémáján, de addigra ő már megoldotta.

hova szarjak? képes fölhívni csak azért, hogy egy kicsit fitogtathassa a hatalmát, aztán képes írni egy sértődött sms-t, hogy már megoldotta?

talán kellett volna írni neki egy válaszsms-t, amelyben közlöm vele hogy ügyes lány, és hogy gratulálok, problémamegoldásból jeles... ugyan, az egész nem ér ennyit. de mindig meglep, hogy az emberek mennyire leleményesek, ha basztatásról van szó. 

2007.03.06. 19:31 taskaradio

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.