olyan régen csináltam már azt, hogy bevásárlókosárra ülve dedósat játszom. dehát, mindennek rendelt ideje van, ugye. és végül az idétlenkedés nem is volt annyira durva, egyszerűen csak teleszájjal vigyorogtam. mennyire jó arc a pasim, hogy - annak ellenére hogy nyilván hangyányit cinkesnek tartotta a dolgot - tolt előre rendületlenül... a népek meg csak néztek, a fiatalabbak mosolyogtak, az idősebbek csóválták a fejüket - de ők is mosolyogtak.
hogyan tegyük élvezetesebbé az egyébként elviselhetetlen és unalmas nagybevásárlást? bárkinek szívesen adok tanácsokat. eheheh. :)
2007.02.10. 18:28 taskaradio
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
