dicséreteket bezsebelni mindig remek érzés. és amikor egy alapvetően lebaszásnak induló szakmai beszélgetést - mert alkalmanként le is szúrok embereket, ja - azzal zár le a másik, hogy "jó a hajad" akkor nincs mit tenni, mosolyogni kell. szélesen, vég nélkül. aztán egy "jó duma" felkiáltással lemenni a lépcsőn. muszáj fejlesztenem magam, hogy ne lehessen ilyesmivel levenni a lábamról.
mondjuk ehhez az is kellett, hogy ma jó hangulatban legyek. máskülönben kenhette volna a hajára a bókját. :)
2006.12.13. 16:04 taskaradio
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
