pedig én istenuccse szerettem gimibe járni. hellyel-közzel. de amikor az éjjel újra középiskolás éveimben találtam magam, néhány jellemzőjét turmixolva mostani életemmel - hát felállt a szőr a hátamon. számomra ismeretlen oknál fogva még egy évet kellett töltenem az ódon városka iskolapadjaiban. hihetetlen intenzitású para vett rajtam erőt, tudtam hogy valami olyasmit hagyok a hátam mögött, amit nem szabad. fel kellett adnom a munkám, az egész szépen megtervezett létem, hogy befejezzem a sulit. amikor felszálltam a vonatra, próbáltam erőt venni magamon, meggyőzni magam arról, hogy ez az amit tennem kell, közben folyamatosan azon agyaltam, hogy hogyan kerülhetem ki ezt az egészet. zakatoló szívvel ébredtem.
ennyire fontos lenne a mostani életem?
2006.11.27. 10:21 taskaradio
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
