"Kérem, értsen meg. Nem én akartam vámpírnak születni. Nem szerencsés dolog. Alig akad barátom. De éjszakáról éjszakára szükségem van egy kevés friss vérre, mert ha nem kapom meg, szörnyű kínokban fetrengek, vér nélkül elpusztulok! Kérem, kérem, borzasztó fájdalmat okozna nekem - meg kellene halnom -, ha nem egyezne bele, hogy a vérét szívhassam... csak egy keveset, nem kell több egy pintnél. - Tett egy lépést felém, mohón nyalogatta a szája szélét...

- Még egyetlen lépés felém, és lesz itt vér, uram. Ha csak hozzám ér, meghal... - Nem öltem volna meg, de legalább megkötözöm, mielőtt tovább társalognánk.

Úgy látszott, komolyan veszi, amit modnok, mert megállt, sóhajtott egyet. Shimodához fordult.

- Elérte, amit akart?

- Azt hiszem, igen. Köszönöm.

A vámpír rám nézett, könnyedén elmosolyodott, látszott rajta, úgy élvezi a helyzetet, akár a színész a színpadon az előadás végeztével.

- Nem veszem a vérét, Richard - mondta barátságosan, kitűnő angolsággal, amelyben nyoma sem volt semmiféle idegen kiejtésnek...

...Sóhajtott.

- Hát persze. De végre megértetted, amit akartam, és ez a lényeg.

- Mit értettem meg?

- Richard, amikor úgy bevadultál a vámpírommal szemben, azt tetted, amit akartál, habár tudtad, hogy amit tenni fogsz, valaki másnak árthat. Még meg is mondta neked, hogy neki ártani fog, ha...

- De hát a véremet akarta szívni!

- Pontosan ezt tesszük mindenkivel, amikor azt mondjuk nekik, hogy ha nem hajlandók a mi szájízünk szerint élni, azzal ártanak nekünk.

Hosszú időn át nem szólaltam meg, töprengtem. Mindig úgy tartottam, hogy mindent megtehetünk, amit akarunk, ha ezzel nem ártunk másoknak, és erről most bebizonyosodott, hogy nem helytálló. Itt valami nem jön össze.

- Azért töröd a fejed - szólalt meg végül a tag -, mert egy általánosan elfogadott mondásról kiderült, hogy használhatatlan. A mondás lényege: ártani valaki másnak. De legyen szó bármiről, mi magunk választunk, úgy fogjuk-e fel, hogy árt nekünk, vagy sem. Mi döntjük el. Senki más. Azt mondta neked a vámpírom, hogy ha nem hagyod, az neki árt? Ez az ő választása, ő döntött így. Hogy mit fogsz tenni, az a te döntésed lesz, választhatsz: adsz neki a véredből; figyelmen kívül hagyod a kérését; megkötözöd; kihegyezett faággal döföd át a szívét. Ha nem tetszik neki a faág, szabadságában áll ellenállni neked, amilyen módon csak tetszik neki. És így megy ez tovább, tovább, egyre újabb választások és döntések követik egymást...

- Hát, ha így fogjuk fel...

- Figyelj - mondta a tag -, fontos. Mindannyiunknak. Szabadságában áll. Azt tenni. Amit akarunk."

Richard Bach: Illúziók

2006.05.30. 09:41 taskaradio

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.