mit ad Isten, holnap hétvége. valamiért fontosnak tartok ennyire triviális és valódi-információtól-mentes dolgokat leírni. mint ahogy furcsamód visszakérdezek a legtöbb kérdésre: elolvastam. elolvastad? vagy a legtöbb kézenfekvő dologra: (hazajött, belépett az ajtón) hazajöttél? pf. rossz szokás, régi idióta beidegződések. bár, mostanság tudatosan odafigyelek ezekre, próbálom nem kimondani a rutinból jövő (mondom, beidegződés) dolgokat. eddig nem zavartak... de mióta állandóan megjegyzi valaki, ahogy kinyitom a szám, eszembe jut. és inkább befogom. :)
azért szeretek írni, mert hasznos. az egyébként - pozitív értelemben - darabokra hullós, szétszórt természetemet így meg tudom zabolázni. végiggondolok dolgokat, amik egyébként csak be-bevillannak, de különösebben sosem fordítottam rájuk időt. szóval zabolázok vadul. most már ezt is tudatosan. és nem csak a klaviatúra püfölése közben... talán azért is, mert gyűlölöm, amikor valaki hivatkozási alapnak tekinti a szétszórtságomat. amikor olyan szétszórtságra hivatkoznak, ami talán már kurvára nincs, csak a fejükben létezik, egyfajta skatulyaként. és mint tudjuk (ismét egy gyöngyszem a közhelytáramból) a skatulyákból baromi nehéz kimászni. ezért - is - utáljuk őket.
2006.05.12. 16:18 taskaradio
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
