kár, hogy nem predesztinálta a 42-es nomen az egész mixet. akkor akár még zseniális is lehetett volna, de így csak jó. most tartok a 32. percnél, de csak az első szám tetszett - és off. remélem, a végére belendül. persze, ha hallaná a készítő, nyilván húzná a száját, hogy már megin' csak kritizálom, mindig csak kritizálom... és hát attól hogy nekem annyira nem, másnak még simán igen. mindegy. tűnődtem, vajon a cím/titulus direkt hajaz-e Douglas Adams-re, remélem igen. hátha kamatozott valamicskét a hajdani folyamatos reklámhadjáratom..:)
kidobta a nagy szuperszámítógép, hogy az élet értelme igenis 42, nincs ezen mit vitatkozni. egyetlen dolgot azonban érdemes megjegyezni: ehhez a 42-eshez fel kell nőni. mint minden feladathoz. huu, de nagyon patetikus voltam. pedig tényleg ezt gondolom, ez a szám kell hogy előrevetítsen, kell hogy olyan tartalommal töltődjenek meg a ritmusok és dallamok, amelyek magukba sűrítik az élet esszenciáját. nem vagyok zenész, de jó lenne, ha ezt nyújtaná minden negyvenkettes. ez is.
2006.04.18. 13:27 taskaradio
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
