számolni fogom, naponta hányszor csöng a telefonom, és azt is, hogy
hányszor csöng úgy, hogy nem veszem föl. van egy "rajongóm" akit
képtelenség lerázni, mert nem ért a szóból, és sajnos nem vagyok vele
annyira köcsög, mint amennyire szeretnék
lehetnék. egyetemi éveim maradványa, és már gyűjtöm az energiákat, hogy
egyszer úgy kerüljek a vonal innenső végére, hogy azt mondom: nem, nem
klassz hogy felhívtál, semmi közünk egymáshoz és szerencsére soha nem is volt; és nem, nem érek rá holnap, nem, a jövő héten sem, és egyáltalán: menj a fenébe, pajtás!