szeretem szeretni ezt a várost. nézni az emberek arcát, elvegyülni a
tömegben, belecsúszni a kollektív büszkeségtudatba, amikor egy turista
hanyattvágja magát a panorámáinktól.. szeretek hegymenetben fölkombózni a várba,
ezer lépcsőfokon leszteppelni a Citadelláról, és - mikor az amerikai
argentín kérdően rámpillant, mert észreveszi hogy fogalmam sincs,
mit mondott - szeretek rájönni hogy jócskán van még mit pallérozni az
angoltudásomon... ez van. :)
2005.08.21. 23:00 taskaradio
Szólj hozzá!
eljött az a pillanat is, amikor akasztották a hóhért. :)
egyáltalán nem hazai terepen, egyáltalán nem hazai körülmények között.
és élvezte.
jelentkezzen, aki merengézett már valaha. vagy aki salsára ringatta a csípőjét. bár az utolsó sorból - és elég félszegen -, de a magasba lendítem a kezem. :)) mert én igen. ma először, és ha a szimatom nem csal, nem utoljára..
persze: béna voltam, sokszor megakadtam, rosszul léptem, és csodálva néztem azokat, akiknek a vérük - vagy a rutin - diktálta a ritmust... de egy jó partnerrel a negatívumok csak sokadlagosak. amikor azt mondta, hogy nem én vagyok a "százból egy, aki tehetségtelen", akkor elégedett mosollyal nyugtáztam a kijelentést. és onnantól egyfolytában vigyorogtam.
egyáltalán nem hazai terepen, egyáltalán nem hazai körülmények között.
és élvezte.
jelentkezzen, aki merengézett már valaha. vagy aki salsára ringatta a csípőjét. bár az utolsó sorból - és elég félszegen -, de a magasba lendítem a kezem. :)) mert én igen. ma először, és ha a szimatom nem csal, nem utoljára..
persze: béna voltam, sokszor megakadtam, rosszul léptem, és csodálva néztem azokat, akiknek a vérük - vagy a rutin - diktálta a ritmust... de egy jó partnerrel a negatívumok csak sokadlagosak. amikor azt mondta, hogy nem én vagyok a "százból egy, aki tehetségtelen", akkor elégedett mosollyal nyugtáztam a kijelentést. és onnantól egyfolytában vigyorogtam.
2005.08.20. 00:27 taskaradio
Szólj hozzá!
"Ez az az idő, amikor az ég és a föld
összeér a sötétségben, a valóság az álmokkal, a múlt a jelennel s az
élet a halállal, amelyeknek nem tudni, hol vannak a határai.
Ez az az idő, amikor összefolyik a mozgás a mozdulatlansággal, a szín a színtelenséggel, a van a ninccsel, a ma a holnappal, a lehető a lehetetlenséggel, és a gondolatok is úgy mozognak, mintha a semminek nem lenne sem neve, sem értelme; amikor a magányos ember rádöbben önmagára, csodálatos emberi valóságára, s ugyanakkor arra is, hogy ez a valóság alig valamivel kevesebb vagy valamivel több a semminél."
Fekete István
Ez az az idő, amikor összefolyik a mozgás a mozdulatlansággal, a szín a színtelenséggel, a van a ninccsel, a ma a holnappal, a lehető a lehetetlenséggel, és a gondolatok is úgy mozognak, mintha a semminek nem lenne sem neve, sem értelme; amikor a magányos ember rádöbben önmagára, csodálatos emberi valóságára, s ugyanakkor arra is, hogy ez a valóság alig valamivel kevesebb vagy valamivel több a semminél."
Fekete István
2005.08.18. 18:08 taskaradio
Szólj hozzá!
soha nem értettem az életet. úgyértem persze, történtek velem a dolgok,
vontam le konklúziókat, de mégsem próbáltam soha asszimilálni a
miérteket. hogy a válaszokról már ne is beszéljek.
élnek emberek, akik létezésük minden pillanatát mikroszkóp alá helyezik azt vizsgálva, hogy helyes-e az út amin járnak. az én értelmezésemben az efféle élet folyamatos parázások, és bizonyítási kényszer-eljárások sorozata. egészen biztosan nincs olyan humanoid, aki ilyen lovat akart. egyszerűen csak nem ismeri a korlátait. nem tudja, mikor van szükség a válaszokra. nem tudja, hogy nem minden helyzetelemzés szükségszerű.
na, ők azok, akiket soha nem fogok megérteni.
élnek emberek, akik létezésük minden pillanatát mikroszkóp alá helyezik azt vizsgálva, hogy helyes-e az út amin járnak. az én értelmezésemben az efféle élet folyamatos parázások, és bizonyítási kényszer-eljárások sorozata. egészen biztosan nincs olyan humanoid, aki ilyen lovat akart. egyszerűen csak nem ismeri a korlátait. nem tudja, mikor van szükség a válaszokra. nem tudja, hogy nem minden helyzetelemzés szükségszerű.
na, ők azok, akiket soha nem fogok megérteni.
2005.08.17. 22:01 taskaradio
Szólj hozzá!
argentina-magyarország 2:1, léderer úgy kommentál mintha ez lenne a világ legjobb meccse.
pedig nem. ha összefutunk majd közlöm vele is.. (persze azért nézem. siralmas lesz, ha a végén átmegyek focirajongóba..:))
pedig nem. ha összefutunk majd közlöm vele is.. (persze azért nézem. siralmas lesz, ha a végén átmegyek focirajongóba..:))
2005.08.17. 19:15 taskaradio
Szólj hozzá!
számvetés: baleset(ecske), ájulás, ügyelet, tetanusz. szóval most már ide nekem az oroszlánt is. van még ujjam bőven.:)
2005.08.17. 00:51 taskaradio
Szólj hozzá!
fu. vadul küzdök az álmossággal. kár, hogy míg neki egy óriásbuzogánya van, nekem semmi használható harciszerszám nem akad a kezem ügyébe. vagy kezemügyébe. vagy valami ilyesmi.
2005.08.16. 12:44 taskaradio
Szólj hozzá!
egészen speciális módon tudja a sors két Idegen útját keresztezni.
remek, hogy az én személyes sorsomnak van humora. sőt, az sem utolsó
szempont, hogy vak. pontosabban hogy jókor, jó helyen és jó időben
csukja be a szemeit. ezaz Sorsom, csak így tovább! okozz még
meglepetést. és akkor -cserkészbecsszó- a végén még táncolni is
megtanulok majd. mert most botlábam van. ráadásul kettő. amivel nemhogy
salsazni, de -szégyenszemre- csárdásozni sem tudok.:) nincs az a
tánctanár, aki képes lenne boogie-t tolni kétballábamba. de Sorsom, ez
a mi titkunk kell hogy maradjon. különben oda a jóhírem. :)
2005.08.16. 01:46 taskaradio
2 komment
lehet hogy nem kellett volna reggel tejeskávéval kezdenem a napom, mert tök fura szorítást érzek a mellkasomban. remélem elmúlik..
