mivel ugrott az esti iszogatásom, és a barátnőmet sem sikerült igazán beizzítanom egy meetingre, most szépen veszem a kalapom (venném a kalapom ha lenne, de perpillanat nincs), és hazabékávézom. aztán vagy följön rég nem látott barátosném, vagy fölhív hogy mégiscsak beszámolózna, vagy (ez már a sokadik "vagy" ma) dvdzős-hangulatos estét kanyarintok magam(magunk)nak.
a mai nap mérlege: munka, még több munka, munka-hegyek, és kedvenc IT-s kollégám segítsége egy olyan ügyben, amelynek már réges-rég pontot kellett volna tennem a végére. mindenesetre ha legközelebb ilyen parám lesz, - voila! -már a fejemben vannak a megoldás megfelelő paraméterei.
kiváncsi lennék, milyennek látnak az emberek kívülről. vajon mindegyikük csak a felszíni fodrozódásokat veszi észre? az ismerősökkel, barátokkal történő kommunikációban a másikat figyelve én is csak azt látom, ami először a szememnek ütközik? vagy észreveszem valaki mélységét is? honnan, miből tudom eldönteni hogy amiket észlelek, azok már mélyebb régiói valakinek? ejh. fölöslegesen eszmefuttatok. a költői kérdésekre soha nincs válasz.
2005.07.19. 17:56 taskaradio
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
