baaaaaaaahhhh, vajon az idő karjai -ha lennének- simán megfojtanának? mostanában állandó és megmásíthatatlan versenyt futok a saját időmmel. mert mások mindig lecsippentenek belőle egy kicsit, és én csak loholok, loholok hogy valahogy vissza tudjam hozni az ex-saját ex-perceimet. remek.
na. megyek. beállok a rajtvonalhoz - megin'. és aki ismét az én időmmel próbál bűvészkedni, annak kitalálok valami egyedi büntetést. hogy emlékezhessen rá.
2005.06.01. 15:14 taskaradio
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
