20.
Móricz Zsigmond: Árvácska
Ifjúkoromból rémlik ez a könyv, azt hiszem kötelező olvasmány is volt valamikor általános vagy középiskolában. Azt hittem, hogy rossz lesz, unalmas, de legalábbis olvashatatlan. Meglepő módon egész megkapó kis sztori ez, de a szövegezéséről alkalmanként agyf@szt kaptam. A nagy irodalmárok biztosan élvezetesen sikongatnak a helyi nyelvjárás fonetikusan leírt változatától, de nekem nem annyira tetszett így. Bár nem tudok jobb megoldást, szóval inkább elbujdosok valami olyan helyre, ahol egy tájnyelven beszélő Árvácska, vagy az ilyen beszédstílust eképp leíró Móricz sincs.
21.
Dan Brown: A megtévesztés foka
Ó, Dan Brown. Sokan fikázzák, néha én is, mert valóban pongyola, és divatos, és bestseller, meg minden, de ezzel a történettel engem megfogott. Scifi, de legalábbis scifibe hajló alienközeli tematikájú írás, szégyen nem szégyen, bejött.
22.
Márai Sándor: Egy polgár vallomásai
Mindig félek az ilyen könyvektől. Hogy unni fogom, és a végén szégyenszemre félbe kell hagynom (mint a Háború és békét, amit harmadszorra is csak a haromnegyedéig olvastam el kb., az utolsó száz oldal sehogysem érdekelt). De képzeljétek, szó nem volt semmi ilyesmiről. Egészen egyszerűen azért, mert érdekelt az a kor, amibe az író született, érdekeltek a sztorik a cselédekről, meg a családról, a külföldi vándoréletről, a nehezen megszerzett fillérekről, így az utolsó szóig élveztem az egészet. Pont.
