everything is bigger in Texas. (and everything is greener in Arkansas. hogy Oklahomarol mar ne is beszeljunk...)
sok cedet hoztunk, de mar most ugy tunik, mintha csak egyet hoztunk volna. hallgatjuk a szamokat, mellettunk elsuhan a taj, hihetetlenul elvezzuk a nyaralast. nagyon jo egyutt, neha csak osszenezunk es mosolyogva erintjuk meg a masikat.
amikor a mi szamunk jon (mert olyanunk is van, bizony), altalaban csak vigyorgok, mint a vadalma, de ma eszembe jutott, mennyire rolunk is szol. nyilvan minden par ezt gondolja, de akkoris. olyan a mi filmunk (ami alatt a mi szamunk szol) mint egy igazi szirupos megfilmesitett lanyregeny, de a jobbik fajtabol: egy kozos tinedzser flortolessel kezdodik, aztan oltari nagy veszekedes valami erdo kozepen, amire mindketten maskepp emlekszunk, de a rendezes szempontjabol ez nem nagyon szamit, a vegeredmeny annal inkabb... szem elol tevesztjuk a masikat.
innen a mozinkban klasszikus snittek kovetik egymast: a fiu es a lany kvazi egymas szomszedsagaban elnek ugy, hogy megcsak nem is sejtik, neha egy buszon utaznak, a lany meg akkor sem veszi eszre a fiut, amikor az direkt a lany mogotti ulesre ul le, es meg sorolhatnam. kozben persze mindketten mas(ok) melle sodrodnak, amig aztan egy nyari delutanon ujra ossze nem hordja oket a szel. aztan ami eleinte csak kellemes idotoltesnek indult, valahogy komolyabb lesz.
a lany vacillal, semmit nem ad de mindent akar, a fiu megunja, jon a kulcsjelenet, az ultimatum, amelyben a lany felhaborodik, hogy megis milyen modon kerulhetett ilyen helyzetbe, a fiu pedig szimplan csak lerakja a tenyeket az asztalra, aztan var. mindent, vagy semmit. a lany haladekot ker, pedig valahol pontosan tudja, hogy az szamara a tokeletes, amit a fiutol kaphat. aztan snitt, kamera nyit, kivulrol latjuk az ultimacio szinhelyet. a kovetkezo kep pedig mar az az oszi reggel, ahol a lany hamiskas mosollyal kinalja fol a szivet a fiunak. aki persze elore tudta.
zarojelenet, love, hapiness, neverending story. mondom en, hogy csajfilm.
