17.
Laurell K. Hamilton: Égő áldozatok
Égő vagy sem, eddig ez tetszett a legkevésbé. A Pasimnak meg a legjobban. Több szót nem is érdemel :)
18.
Jacques-Yves Cousteau - Frederic Dumas: A csend világa
Sosem voltam elég bátor ahhoz, hogy búvárkodásra adjam a fejem, ráadásul a snorkelkedéssel sem vagyok különösebben kibékülve. Talán majd egyszer...
Szóóval. A szerző olvasóival a nehézségeket és az élvezeteket egyaránt megosztja, vele együtt felfedezhetjük a mélységeket, illetve bepillanthatunk abba a kemény és fáradságos munkába, amelynek eredményeképpen a mai búvárok már több tíz méter mélyre is könnyedén lemerülhetnek. Sztorizgatós, végig érdekfeszítő, nekem bejött.
Egy kis ízelítő:
"Kígyózó mozgással siklottam a csodálatosan átlátszó víztömegben. Tizenöt méter mélyen olyan durbincsféle halakat pillantottam meg, kopoltyújuk körül vérfolt vöröslött. Sikerült egészen megközelítenem őket anélkül, hogy megriadtak volna. Azután fegyvertelenül űzőbe vettem egy nagy bonitót, melyet végül is egy zugba kergettem. Hátúszói felmeredtek, aggodalmas szemmel nézett, majd merész elhatározással felém rontott és ügyesen elmenekült. Valamivel alább, 16-17 méternyi mélységben jókora dentex kószált, szája lefelé görbült, szeme rosszindulatúan villogott. Feléje úsztam, de kényelmesen tartotta a távolságot.
Ebben a pillanatban megfoghatatlan remegés fogta el az ajkamat, szemem hunyorogni kezdett. Elkeseredett mozdulattal ledobtam nehezékemet. Hátgerincem ívben meghajolt, elvesztettem eszméletemet. A matrózok észrevették, hogy testemet felhajtja a víz, gyorsan beemeltek a csónakba.
Még napok múltán is kínosan fájtak az izmaim és a tarkóm. A baleset valódi okát nem tudtam még; a szűrőbetét elégtelen működésének tulajdonítottam a rosszullétet. Az egész telet a Suffren fedélzetén töltöttem egy jobb oxigénes készülék tervezésével. A következő tavasszal visszatértem Porquerollcs-ba és 15 méterre merültem le új készülékemmel. Ugyanolyan reményekkel indultam, ugyanolyan kegyetlenül kudarcot vallottam. Ez esetben a krízis előjelei elmaradtak, s arra sem emlékszem, hogyan szabadultam meg nehezékemtől, egészen öntudatlanul cselekedtem. Sohasem voltam olyan közel a vízbefúláshoz. Egy ideig nem érdekelt többé az oxigén."
és még egy kicsi:
"Hatvanöt méternél a sűrített nitrogén fémes ízét éreztem a számban, és hirtelen erőt vett rajtam a mélységek mámora. Megkapaszkodtam a kötélben: megálltam. Bolondos jókedv fogott el és hetyke gondolataim támadtak. Erőlködve összpontosítottam figyelmemet reális dolgokra; például igyekeztem meghatározni a környező víztömegek színét. Nem tudtam választani a tengerkék, ultramarin és a porosz kék közül. Egyetlen értelmes megállapításom az volt, hogy ebben a kék szobában nincs sem mennyezet, sem padló. A Diesel-motor távoli zúgásával tele lett a fejem, majd kiterjedt, gigászi dobogássá vált, a világ szívének ritmusává.
Felírtam az egyik táblára: “A nitrogénnek komisz íze van." Alig éreztem kezemben a ceruzát; gyermekkorom lidércei elhatalmaskodtak elmémen. Ágyban fekvő betegnek képzeltem magam, rémülten láttam, hogy ujjaim kolbásznyi vastagságúak, nyelvem mint egy teniszlabda, ajkaim a kupakon iszonyúan bedagadtak, a belélegzett levegő sziruppá változott, a víz megalvadt körülöttem, szinte kocsonyában fulladoztam. A teljes elképedés állapotában dermedten függtem a kötélen. Úgy éreztem, mintha könnyed mozgású fiatal hasonmásom volna mellettem, összes képességei birtokában. Gúnyosan mosolyogta nyomorúságomat. Idővel átvette mozdulataim irányítását, kényszerített, hogy eresszem el a kötelet, és szálljak lejjebb. Élénk látomások közepette, mámorosán süllyedtem tovább.
A nyolcvan métert jelző táblácska színtjén a víz természetfölötti módon világossá vált. Az éjből sejtelmes hajnalba siklottam át. Ami nekem napkeltének tűnt, az nem volt más, mint a sötét, de átlátszó felsőbb rétegeken akadálytalanul áthatoló fény visszaverődése a tengerfenékről. Könnyen észrevettem a kötél végén, hat méterrel a tengerfenék fölött függő súlyt. Megálltam az utolsóelőtti táblánál, s a legutolsót néztem, öt méterrel lejjebb. Minden hidegvéremet összeszedtem, hogy a helyzetet áttekintsem; majd lemerültem a kötél végéig, kilencven méternyire.
A tengerfenék komor és puszta, rajta elszórtan üres kagylóhéjak és tengeri sünök hullái. Még eléggé tudatában voltam annak, hogy ebben a mélységben, a normálisnál tízszerte nagyobb nyomás alatt minden erőkifejtés komoly veszélyeket rejt magában. Tüdőmet lassan teleszívtam, és szignáltam az utolsó táblácskát. De képtelen voltam bármit is írni arról, hogy mi a benyomásom kilencven méter mélységben ... E pillanatban én voltam a világ első vezeték nélküli búvárja, aki ilyen mélyre jutott le. Hasadt tudatomban az elégedettség gúnyos önmegvetéssel párosult.
Ledobtam az ócskavasnehezéket az iszapba, teleszívtam a tüdőmet levegővel és felszökkentem. Egyetlen lendülettel két táblácskát hagytam magam mögött. Amikor elértem a hetven métert, mámorom hirtelen, megmagyarázhatatlanul eltűnt. A lidércnyomásnak vége szakadt. Ismét könnyed és vígkedélyű lettem, hasonmásom elmaradt mellőlem, örömmel éreztem, hogy a levegő megtölti az egész tüdőmet. Sebesen emelkedtem a félhomályos rétegen át, s nemsokára észrevettem az imbolygó buborékaim fölött csillogó víztükröt. Más nem is juthatott eszembe, mint az, hogy az ég felé repülök.
De mielőtt elértem volna az eget, meg kellett állnom a purgatóriumban. Öt perc pihenő a felszíntől hat méternyire, tíz perc három méternyire. Kínosan vacogtam. Amikor felhúzták a kötelet, kábán bámultam, hogy valami csaló az utolsó táblára ráírta helyettem a nevemet.
A lemerülés után félóra hosszat kissé fájt a térdem meg a vállam. Philippe Tailliez a leszállásból két napig tartó remek fejfájást hozott magával. Georges szállásmester egy órán át szédült utána. Jean Pinard hetven méternél rosszul lett, és bölcsen lemondott arról, hogy lejjebb menjen. Ami Dumast illeti, ő nyolcvan és kilencven méter közt komoly mámort küzdött le. Fenegyerekeink, Fargues és Morandiére, a vízből kijövet erősködtek, hogy kisebb munkákat is el tudtak volna végezni a tengerfenéken. Egyikük sem tudott egyetlen értelmes szót sem írni a legalsó táblácskára."
Jó olvasást! :)
