a bringám, ami már vagy másfél éve használaton kívül van durrdefekt okán, végre megemberelte magát, és meggyőzött arról, hogy idén használnom kell. levittem hát az 5 háznyira lévő bicajosboltba, és megszereltettem a kicsikét.
ha már egyszer arra vitt az utam, a barátnőm lakatjától is megszabadítottam (aminek mindketten elveszítettük a kulcsát, én speciel az összes többi kulcsommal együtt), vettem rá új U lakatot, beolajoztattam az időnként akadó láncaimat, megnézettem a váltókat, felékesítettem helyes napsárga prizmákkal, tavaszi kisgenerál, hogyúgymondjam.
már csak a pasimat kellene rávennem valahogy a bicajozásra. állítólag van a mamijánál egy kempingje, de annyit mondta már, hogy még azt is elképzelhetőnek tartom, hogy ez egy csak urbanus legenda. mert kérem én a saját szemeimmel még sohasem láttam.
btw vajon egy kemping meddig bírja? egyáltalán, az átlag bicó átlag használattal, két-három évente egy szolid nagygenerállal? az én biciklim is öreg már, de folyamatosan plasztikázom, vigyázok rá, nem zúzom porrá buda szikláin, meg semmi ilyesmi.
szóval kemping. ha valahogy el tudnám érni, hogy leguruljon vele a hegyről, már nyert ügyem lenne. akkor két falraakasztós kampót vennénk, és nem csak az én kicsikém árválkodna a tároló-lom-és-szerverszobában. :)
ez most egy igen komoly mission. reméljük nem impossible.
