13.
David Gemmel: Király a kapun túl
Nem rossz, nem rossz, de ebből a világból szerintem egyelőre bőven elég nekem ennyi is. Az előző kötetben megismert szereplők leszármazottjainak története ez a mostani, itt is van háború, szerelem, de vannak zombik is, csak másképp hívják őket.
14.
Laurell K. Hamilton: Éjkék bűnök
Rájöttem, hogy a főszereplő hihetetlenül laza és vicces megformálása miatt vámpírozok még mindig. Kicsit olyan érzésem van, mintha már az első kötetben azt hittem volna, hogy tökéletesen ismerem Anita Blake-et, aztán csak a sokadikat is elolvasva kristályosodott ki bennem, hogy az író éppen csak csepegteti az információkat.
Laurell olyan hihetetlenül jól fogta meg ezt a karaktert, hogy bár a sztori helyenként - a huszadik vámpír és a tizedik vérfarkas kifingatásánál - laposka, a tőle jövő poénok elviszik a hátukon az egész történetet. Btw ha csak a storyline-ra koncentrálunk, eddig ez volt a legjobb.
15.
Laurell K. Hamilton: Gyilkos tánc
Megvan annak a szépsége, ha nem időrendben olvasol egy olyan sorozatot, amelyben a timeline igenis számít. Összevissza lapozgatsz az előző kötetekben, hogy akkor ez hogy is volt, meg az kicsoda. Lol. Ez egyébként időben sokkal hamarabb játszódik, mint az előző, de így szép az élet. :)
Még mindig nem untam meg. Jár egy nagy köszönet a pasimnak azért, hogy megmutatta őket.
16.
George R.R. Martin: Varjak lakomája
Basszus, ez a hülye könyv amivel ezer éve küzdök, kitol velem és épp a végére lesz nagyon jó?
És most tényleg várhatok a következő kötetre? Tényleg? Fszomat már, azt.
