eddig az volt a baj, hogy nincs eleg munka, most meg az a baj, hogy elaraszt, mint a voros iszap Kolontart. probalom okosan beosztani az idom, de eddig nem vagyok tul sikeres. vajon sokat akarok mint a szarka, akinek nem birta a farka?
raadasul a pasim is idegenben dolgozik, amit nem szeretek. jobb szeretem, ha mellettem van, es oda lehet hozza bujni, amikor mar a fulemen is csak a munka jon ki, es azt is szeretem, amikor azt mondja, hogy minden rendben lesz. mert neki valahogy elhiszem.
