biztosan ilyen lehet az is, ha mondjuk vattacukor felhőkön szaladgálsz. bele- belesüppedsz a puha cukros mannába, alkalmanként felugrassz, es kinézel, de alapvetően nem érdekel más, csak az, hogy körülölel ez az egész.
elképzelni sem tudom, hogyan vészeltem át az előző tavaszt, amikor a szeretet mint olyan, csak egy szó volt - meg persze a barátaim tettei -, de a szerelmet hírből sem ismerte.
már csak ritkán érzem azt, amit akkor éreztem, hogy elveszett vagyok, hogy egyedül én vagyok a világ ellen, sőt, ha jobban belegondolok, már egyáltalán nem tipródom ilyeneken. persze kellett az is, erősített, épített, adta a TP-t rendesen.
azért örülök, hogy elmúltak azok a napok, amikor minden délután megkérdeztem az égtől, hogy miért én, miért velem, miért, miért? gyanítom a Kaporszakállú csak hallgatott, és remélte, kibírom addig, amíg megkapom a válaszaimat.
hát kibírtam. zupavuman vagyok.
