késő este, zuhanytime, ülünk a kádban, idétlenkedünk, csönd, majd a pasim kimond egy nevet, és kérdően rámnéz.
- na, mit szólnál hozzá?
fogalmam sem volt, mit akar ezzel.
- mihez mit szólnék?
- hát ehhez!
és amikor látta, hogy még mindig nem esett le..
- tudooood, a névhez!
jaaaaa, hogy a még nem létező gyermekünknek adott épp nevet. :) hát nem imádnivaló?
