hogy vannak dolgok, amihez az égvilágon semmi közünk. hogy nem játszunk anyát, hogy nem szólunk bele, hogy nem csinálunk semmi olyasmit, ami akár mérföldekről is, de egy szabályrendszerhez hasonlíthat.
hogy társas együttélés? hogy hatás-kölcsönhatás? lófasz, kérem, lófasz.
hogy néha csak ülsz a zuhany alatt, a zuhanyrózsa a kezedben, a víz már percek óta nem téged tisztít, szimplán csak halad a lefolyó felé. hogy a kezedbe temeted az arcod, és azon agyalsz, mennyire szokatlan, hogy készen kapsz valakit, és hogy lövésed sincs, hogy mit lehet ezzel kezdeni, hogy mikor fogsz hozzá szokni a kimondott dolgokhoz úgy, hogy pontosan tudod, hogy minden vágyad egy olyan ember volt, aki megmondja a frankót, mert a kommunikáció az fontos. és aztán rájössz, hogy savanyú a szőlő, és csak rajtad múlik, hogy az marad-e.
hogy ellenfelek nincsenek, csak vitapartnerek. hogy te ezzel hadilábon állsz kérlek, az a te saját egyéni, szociális problémád. hogy ez szar? ja kérem, az élet nem habostorta.
hogy ülsz, és nézel, hogy most ezt tényleg megkérdezte? hogy tényleg ezt gondolja? hogy szívesen gondolnád, hogy anyád, de ezt talán mégsem.
hogy a gondoskodás nem kifizetődő. hogy befeszülsz, amikor megnyilvánul, hogy vannak dolgok, amikben nincs rád szükség. hogy vannak dolgok, amelyekre nincs ráhatásod. hogy a kurva életbe, már elnézést a kifejezésért.
hogy nem érted, és azon parázol, hogy sohasem fogod megérteni.
