és akkor ott ültünk egy-egy sörrel az orrunk előtt, és szépen komótosan elkezdtük megvitatni az élet nagy dolgait. nem, a világot azért végül csak nem sikerült megváltani, de azt megtudtam, hogy nagyon jó velem így is, hogy csak ketten vagyunk, de ha már hárman leszünk, az is nagyon jó lesz.
és akkor elgondolkodtam, hogy igaza van. úgy értem nem sietünk, nem siettetünk, nem sürgős, nem rohanunk sehová, mert így is nagyon jó, de ha úgy alakulna, úgy is nagyon jó lesz.
és akkor rájöttem, hogy életemben először nem érzem pánikolósnak ezt a dolgot. nem gondolom, hogy én még tinédzser vagyok kéremszépen, én még nem akarom ezt, nekem ez még korai, megkülönbenis!, hanem azt gondolom, hogy bármikor is alakul, bárhogy is alakul, az nekünk biztosan nagyon jó lesz.
