vajon a feladat legyőzni a kibszottul gigantikus egómat, és esélylatolgatás helyett megtanulni esélyt adni? előítéletek nélkül? létezik egyáltalán ilyen, vagy én fogom feltalálni a spanyol viaszt?
2010.01.10. 18:01 taskaradio
Szólj hozzá!
azért elgondolkodtató. amikor már kezded elengedni magad egy történetben, akkor jön valami, ami miatt megfeszülsz. és máris itt az elbizonytalanodás. mi a faszomer' akarunk mindent tudni? hát már sohasem értjük meg, hogy a világ tőlünk függetlenül forog, hogy nem befolyásolhatunk semmit száz százalékosan?
maximum rosszul válaszhatunk. vagy jól. megkérdőjelezhetjük magunkat százszor, de a másikat inkább ne. örök igazság, hogy mindenki más. és hogy mindenkinek van múltja. neked is, nekem is, a harmadiknak is. korábban írtam, hogy kurvára nincs fehér lap. és ez most még jobban kidomborodik. lóf@szt fehér lap.
nem tudom, mit akarok. csak azt tudom, hogy mit nem akarok. minden nap szembesülök azzal, hogy mit nem kéne. hogy mit kéne másként.
az erkölcsösségnek vajon vannak fokozatai? és az elfogadásnak? vagy az ítélkezésnek?
nem vagyok porcelánból. de azért törhetetlen üvegből sem.
