ő: blogolás butaság :D
én: ugyan
én: :)
ő: tényleg az
én: terapias
ő: ki mit szeret
ő: főleg az olyan blog butaság amikor valaki leirja, hogy mit csinált aznap
én: az igen
ő: ez a kb lementem a boltba
ő: vettem 2 kiló krumplit
én: olyanokat nem olvasom
én: k
én: es nem is olyat irok
ő: nem csodálom
én: :D
ő: de van olyan aki ilyet ir
én: akad
én: oket nem ertem
ő: azé a tieden is van mit csiszolni :) XXX
én: csiszolassal mar nem en lennek
én: hanem valaki akit lecsiszoltak
én: akarata ellenere
én: szoval nem koszi, nem csiszolunk
én: maximum csiszolodunk de az mas teszta
én : :D
XXX: az író kiszólása a monitoron túlra: na, ezt hivják szimpla WTF-nek, a dupláról talán holnap
2009.07.31. 13:35 taskaradio
1 komment
mindig csodálkozva és irigykedve hallgattam a barátnőim beszámolóit arról, hogy a pasijaikkal összegabalyodva alszanak. én egyik exemmel sem osztottam meg eképpen az ágyam. nem is értettem, hogy lehetséges ez, hiszen így aludni fölöttébb kényelmetlen lehet, tovatűnik a kipihenés előfeltételéül szolgáló komfortérzet: nem nagyon beszélhetünk a szó klasszikus értelmében vett komfortérzetről akkor, amikor úgy ébredsz, hogy a másik lába a tested köré fonódott, a karjai a fejed alatt vannak, a te kezeid pedig valahol a lepedő és a paplan rejtekében, a másik teste alá szorulva leledzenek.
legalábbis ezidáig ezt hittem. de rájöttem, hogy hitem sürgősen felülbírálatra szorul, ugyanis a lehető legjobb összegabalyodva aludni. így - sok hét után - azt kell mondanom, hogy kifejezetten élvezem.
